A cikket a http://www.kiskutya.hu -n találtam, de oda is bemásolta valaki, sajnos, nem írta oda, honnan.

A panel vita


Szinte végeláthatatlan a vita a kutyatartók között, hogy a kutya mennyire való lakásba. A mellette és ellene állást foglaló fél állításának is van alapja, de mégsem lehet általánosítani.



A kutya az ember társa,ôsidôk óta követte mindenhova, segítette a munkáját. Szinte nincs olyan földrész, ahova ne kísérte volna h?ségesen a gazdáját. Az emberek egyre kisebb helyen élnek és ebbe az élettérbe a kutyákat is maguk mellé akarják venni. Miért gondolják sokan azt, hogy a kutyák szenvednek egy lakásban?

Az állatok viselkedéstanával foglalkozó emberek szerint a kutya eredeti életritmusa leginkább a négy fal között élô kedvencek napirendjével egyezik meg. Napközben a falka tagjai pihennek hosszú idôn keresztül, majd a mozgásigényük a vadászatban merül ki. Aki azzal indokolja az álláspontját, hogy a kutyának nem természetes közege a panel, csak gondolja végig, hogy az embernek az-e?

Mindkét tábor érvei között megvannak azok a szélsôséges helyzetek, amelyek alapján megítélik egymást. A négy fal között élô ebeknél sajnos elôfordul, hogy a gazdi nem sétáltatja eleget a kutyát, nem tartja szem elôtt az állat igényeit. Ugyanígy fogadhat azonban minket szomorú látvány egy kertes ház tágas udvarán. Sok házôrzô láncra verve éli napjait, nincsenek sétáltatva, nem ismerik az idegen szagokat, a kerítésen túli világot. Mindkét eset elszomorító, de szerencsére általában nem ez jellemzô a kutyatartókra.

Aki lakásba vesz maga mellé egy kutyát, és tudomásul veszi, hogy a napja sétáltatással kezdôdik, és azzal is ér véget, valamint a kutyatartás íratlan és írott szabályainak eleget tesz, ugyanolyan teljes életet tud adni annak az állatnak, mint amit egy nagy udvar jelent. A kutya érzi, becsüli és viszonozza a szeretetet. Egy olyan gazdit, aki társként és kölcsönös tisztelettel tartja kutyáját, semmilyen elôítélet nem érhet azért, mert panelban teszi mindezt.


A kertben élô ebeket ritkábban viszik sétálni, pedig legalább annyira fontos lenne, mint ha lakásban élne. Fontos, hogy új ingerek érjék, másokkal ismerkedjen, idegen szagokat fedezzen fel. Ez azonban kevesebb kerti kutyának adatik meg, mint lakásban élô kedvencnek. Persze az eb mérete és igénye meghatározó szempont, ezért a gazda felelôssége és feladata megítélni, hogy mit engedhet meg magának.

Lehet-e állatkínzásnak nevezni azt, ha egy odaadó gazdi társaként gondoskodik egy kutyáról a lakásában? Biztosan nem. Az állatkínzás nagy szó, és jól meg kell gondolni, hogy kihez vagdossuk ezt a kifejezést. Vajon egy menhelyen élô kutya azt mondaná a lakásban élô örökbefogadójának, hogy "nem megyek!"?"